Történet

Botfa történetéből .Összeállította: Bréda Józsefné
A község a Válicka széles árterére enyhén leereszkedo, lankás szántókkal, erdos dombhátakkal, szolohegyekkel övezett kanyargós völgybe települt. Határa Zalaegerszeggel, Zalabesenyovel, Bocföldével, Csatárral, Nemeshetéssel és Csácsbozsokkal érintkezett. Korábban Bathfalua (1386), Bothfalwa (1411), a XVI. századtól Bottfalva, Bottfa néven szerepel.  Egy 1386-ban kelt okiratban a császári konvent szentesíti azt az adásvételi szerzodést, amelyben „az apátság egyik botfai jobbágya, Elinius fia Jákó és fia Péter egy szollejét Eperihegyen egy másik B-i jobbágyának, Baki Péter fia Istvánnak adta el 2 márkáért.”
A konvent mellett a Guthkeled nemzetségbeli Csatáriakkal rokon Butkaiak is birtokolták egy részét (1411).  A csatári apátságnak az egész középkoron át voltak itt „jószágai”, 1470-ben ezek egyikével szavatol egy zálogbirtokért. A Butkai család 1480-ban kap engedélyt, hogy a zalai és somogyi birtokain kobol épült kastélyt, (cast. Sen fort. Ligneum aut lapid) emelhessenek. 1504-ben Ráskai Balázs tárnokmester birtokai között említik Bathfalwa-t, amelyeket Lednice váráért ad cserébe Korompai Nehéz Jánosnak.

A 16. századtól 1880-ig – a hosszabb, rövidebb ideju zálogba adásokat vagy a tisztázatlan tulajdonjogot szerzoket nem számítva – az Erdody grófok birtokolják. Ekkor eladják a nagykanizsai Hüvös családnak, akik egészen 1945-ig tulajdonosai maradnak.  A török korban a kanizsai basának és a szultánnak adózott, illetve szükség szerint robotolt. Kerpacsics István Egerszegrol Batthyány Ádámnak írt leveleiben több alkalommal említést tesz a törökök „látogatásáról”: „Törökök a Bottfai hegyre jöttek, szerencsére kárt nem tettek a környező falvakban.” (1648. IV. 20.); „Bottfára ütött a török 12 lovassal. Megszalasztják, egyet megölnek, de a török is fejét veszi egy hajdunak.” (1647. III. 26.)Nagy Ferenc 1687. április 12-én kelt levelében arról tájékoztatja Batthyány Ádámot, hogy a király parancsára felégeti Kanizsa környékét. A zalavári kapitány közölte az érintettekkel, így a botfaiakkal is, hogy hagyják el falvaikat.  A mai napig élő monda szerint a falu régen kissé délebbre, a Válicka patak árteréhez közelebb eső területen feküdt, és a török idokben – feltehetoleg az említett felégetés után – települt a mai helyére. A Vár berke, Malom berke, dűlőnevek az egykor palánk vagy ortorony, illetve malom helyét, emlékét orzik.

Az úrbéres község a múlt században kialakult közigazgatási rendszerben eloször a kapornaki felso vidék járáshoz tartozott, majd az 1871-es átszervezés során a zalaegerszegihez csatolták. Körjegyzosége Zalabesenyőn volt.  A tanácsi rendszerben megszűnik önállósága, Bocföldéhez csatolják, 1981. január 1- től pedig Zalaegerszeg peremkerületi településeként tartják számon. Elobb Zalabesenyővel és a páterdombi városrésszel, 1998-tól Zalabesenyovel és a város déli ipari övezetében – a Zrínyi úton, a Jánka-hegy keleti oldalán – lakókkal együtt választ közös képviselőt a zalaegerszegi önkormányzatba.

Botfa egyik leghíresebb lakója volt a XIX. században lovag Fackh Gedo Ottó (1832-1892) honvédszázados, országgyulési képviselo. Apja Fackh József cs. kir. ezredes, anyja Pöltenberg Amália, Pöltenberg Ernő, az Aradon kivégzett tábornok nővére volt. A 2. (Hannover) huszárezredhadnagyaként csatlakozott 1848-ban a honvédsereghez. A szabadságharc végéig a III. hadtestben szolgált, mint Pöltenberg segédtisztje főhadnagyi,majd századosi rangban. A tavaszi hadjárat végén 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki. A kiegyezés után Zala vármegye főpénztárnokaként muködött; 1867-tol Botfán élt, mint földbérlő. Feleségül vette Pöltenberg tábornok Ilona (Helene) leányát. Itt született három gyermekük közül Ernesztina (1869) és Johanna (1871). Az 1870-es években Badacsonytomajon vásárolt birtokot, és odaköltözött. Elemér már itt látta meg a napvilágot (1875).1887-tol a 48-as párt sárvári kerületének képviselojeként vállalt politikai szerepet. Budapesten hunyt el 1892. január 7-én. A Kerepesi temetőben temették el, de a botfai temetőben is megörökítették nevét egy gránitoszlopon.

Természetesen ezek az epizód jellegű történelmi események nem mutatják be teljesen városrészünk történetét, de kis ízelítőt adnak abból. Ahhoz,hogy kiegészíthessük és jobban megismerhessük településünk múltját, folytatnunk kell az idősebb generáció kutatómunkáját.